Az olaszok saját országukat lo Stivale-nak (magyarul a Csizma), il Belpaese-nek (magyarul a Szépország) vagy la Penisola-nak (magyarula Félsziget) hívják.
Olaszország számos jól ismert, befolyásos európai kultúra otthona volt, például az etruszkoké, a görögöké és a rómaiaké. Fővárosa, Róma, történelmi világváros, mint az ókori Róma és a katolikus egyházbölcsője. Több mint 3000 éven keresztül az ország népvándorlásokat és inváziókat szenvedett el a középkorban a germánok, kelták, frankok,szaracénok és normannok által. Itália egyesítése 1870 előtt több hercegségből (Firenze, Milánó, Pisa stb.) és köztársaságból (például Velence, Genova, Amalfi) állt, ezen városállamok részvételével háborúkpusztítottak. Az olasz monarchia és a két világháború alatt az állam rengeteg konfliktuson esett át, mielőtt megalakult a mai létező Olasz Köztársaság.
Olaszország ma a magasan fejlett országok közé tartozik a világ 8. legnagyobb GDP-jével és a 17. legnagyobb emberi fejlődés indexével. AG8 tagja és az Európai Unió és a NATO egyik alapítója. 2007. január 1-jétől az ENSZ biztonsági tanácsának nem állandó tagja.
Olaszország területe már az i. e. 1. évezredben lakott volt, a félsziget északi részét azetruszk nép uralta, a görög telepesek pedig az Appennini-félsziget déli részét hódították meg. Rómát i. e. 753-ban alapították az etruszkok. Róma államformája i. e. 509-ig királyság, utána köztársaság volt, majd császárság lett. A császárság korában a Római Birodalomterülete folyamatosan növekedett. Traianus uralkodása alatt területe Angliától Szíriáighúzódott. 395-ben a birodalom kettészakadt Keletrómai és Nyugatrómai Birodalomra. 476-ban a Nyugatrómai Birodalmat megdöntötték a germánok.
A korai középkorban Itália különböző fejedelemségekre bomlott, majd függetlenvárosállamok alakultak ki. A félsziget déli része először Bizánc, később az arabok, majd anormannok uralma alá került. A félsziget északi része a Német-római Császárság része lett. A középkor derekán már a francia királyok is versengtek a területért. Ekkor terjesztette ki világi hatalmát a római pápa is Közép-Itália jelentős részére. Ekkor lett nagyhatalomVelence.
A 18. század végére Velence hanyatlásnak indult, a félsziget középső részén két jelentősebb hatalom alakult ki: a Toszkánai Hercegség és az Egyházi Állam. Bonaparte tábornok hódításai során Itáliát is elfoglalta, és 1815-ig uralta. Napóleon császár bukása után az osztrákok megszerezték Lombardia és a Velencei Köztársaság területét.
Az első világháború ban Olaszország megszegve a korábban kötött szövetséget, területének növelésének céljából az Osztrák–Magyar Monarchia és Németország ellen lépett be 1915-ben. 1919-ben megkapta a korábban Ausztriához tartozó Dél-Tirolt, valamint az Isztriai-félszigetet. Ez nem elégítette ki az olasz közvéleményt. 1922-ben Mussolini fasiszta rendszerű államot alapított.
1929-ben sikerült az olasz és az egyházi államnak a lateráni szerződésben egyezségre jutnia, amelyben az olasz állam elismerte azEgyházi Állam függetlenségét.
Olaszország 1940-ben belépett a második világháborúba. A szövetséges csapatok 1943-ban kezdték meg előre nyomulásukat Szicília felől.
A háború befejezése után az olaszok népszavazás útján döntöttek a köztársasági államforma megalakításáról. A II. világháború utánipárizsi békeszerződés értelmében az ország elvesztette Isztriát és az Adriai-tenger keleti partján birtokolt kisebb területeket. Az 1960-as-70-es években felgyorsult az ország fejlődése.
Egy másik lelet szerint:
Az egység igénye
- az Itáliai-félszigeten a római kor óta nem volt egységes államalakulat
- hiányzott az egységes piac és infrastruktúra
- az alig iparosodott dél az egységtől a feudális monarchiák bukását, sorsának jobbra fordulását remélte
Az egység megvalósulásának lehetséges módjai
- a carbonarik, Guiseppe Mazzini és Garibaldi forradalmi úton kívánták megvalósítani az egységet
- 1848-49-ben ez az elképzelés kudarcba fulladt
- Camillo Cavour szerint az olasz egységet a diplomácia segítségével lehet elérni úgy, hogy kihasználják a nagyhatalmak érdekellentéteit
- Cavour csapatokat küldött a krími háborúba az angol és francia erők oldalán
- III. Napóleonnal megállapodást kötött, hogy amennyiben Ausztria hadat üzenne Piemontnak, úgy Franciaország beavatkozik a háborúba az osztrákok ellen
A piemonti, francia-osztrák háború
- 1859-ben az észak-olasz államokban tudatos Ausztria-ellenes hangulatkeltés folyt
- Ausztria nem tűrte tovább a provokációt, ultimátumban követelte ennek megszüntetését
- Cavour az ultimátumot visszautasította, Ausztria ezért hadat üzent Piemontnak
- 1859. június 24 az osztrák csapatok vereséget szenvednek Solferinónál
- a győzelmek után III. Napóleon Villafrancában fegyverszünetet köt Ausztriával
- Piemont megkapta Lombardiát
- Velence Ausztria kezén maradt
- Franciaország megkapta Nizzát és Savoyát
Nemzeti mozgalmak
- a villafrancai egyezmény csalódást okozott az egység híveinek
- ismét fellángoltak a népmozgalmak
- Pármában, Modenában Toscánában 1859-ben elűzték a Habsburg és Bourbon uralkodókat
- népszavazással Piemonthoz csatlakoztak
- 1860. május 11. Garibaldi csapataival partra száll a szicíliai Marsalában
- elűzik az uralkodót
- a felszabadult nápolyi királyság is csatlakozott Piemonthoz
Az olasz királyság létrejötte
- 1861 márciusban az első olasz parlament kikiáltotta az egységes olasz királyságot
- a király II. Viktor Emánuel lett
- 1866 porosz-osztrák háború
- az olaszok a poroszokat támogatták
- az osztrák vereség után Velence is az olasz állam része lett
- a történelmi fővárost, Rómát a franciák tartották megszállva
- Garibaldi többször megpróbálja visszafoglalni, de sikertelenül
- 1870 a francia-porosz háború miatt a franciák kivonulnak Rómából
- 1870. szeptember 20. az olasz seregek bevonulnak Rómába
- ezzel teljessé válik az olasz egység
Melyek az imperializmus fő jellemzői Itáliában?
- imperializmus (monopolkapitalizmus): a tőkés gazdaság fejlődésének második szakasza
- imperium = birodalom
- előzménye
- eredeti tőkefelhalmozás ® szabadversenyes kapitalizmus
- árharc
- ciklikus túltermelési válságok ® munkanélküliség
- állam nem avatkozik be a gazdaságba, csak a kereteket biztosítja
- létrejönnek a monopóliumok
- tőkés vállalatok szövetkezései
- a gazdaság egy ágazatának ellenőrzésére
- a szabadverseny kiküszöbölésére
- monopol ár és extraprofit elérésére
- monopóliumok formái
- kartell
- önálló termelés és értékesítés
- megegyezés az árban és a termelt mennyiségben
- szindikátus
- önálló termelés
- közös értékesítés azonos iparágban
- tröszt
- egész termelési lánc irányítása
- konglomerátum
- különféle vállalatok közös pénzügyi ellenőrzéssel
- holding
- tőkeerős társaság
- mindent felvásárol
- kiderül, hogy a gazdaság korlátlanul bővíthető
- új iparágak jelennek meg
- vegyipar
- olajipar
- villamosenergia-termelés
- autó- és repülőgépgyártás
- létrejön a finánctőke
- ipari- és banktőke összefonódása – fináncoligarchia
- létrejönnek a multinacionális vállalatok
- monopóliumok kilépnek az országhatárokon
- tőkekivitel
- a tőkefelesleget nem érdemes felhasználni a keletkezés helyén
- kölcsönök
- pénzkölcsön, ritkábban árukölcsön
- politikai feltétel: stabil társadalom, mely garantálja a visszafizetést
- világ gazdasági felosztása
- küzdelem a piacokért és a nyersanyagforrásokért
- gyarmati területek = nyersanyag + piac
- ,,versenyfutás” indul a még szabad területekért
- századfordulóra elfogynak a gyarmatosítható területek
Romolus és Remus legendája:
Ők voltak az alábbi monda szerint Róma városának mesés alapítói: A test-vérbátyjára, Alba-Longa (latin város volt az Alba-tónál) királyára,Numitorra irigy Amulius megfosztván trónjától fivérét, Numitor leányát, Rea Silviát papnőnek tette meg s fiát egy vadászaton megölette. Reaazonban Mars istentől ikreket szült, amely a trónfosztó Amuliusban kegyetlen bosszút forralt. Ezért megparancsolta alattvalóinak, hogy az anyát és az ikreket vessék az akkor éppen túláradt Tiberisbe. A folyóisten azonban Reát megmentette, magához emelte és nejévé fogadta. Mivel a kiöntés miatt a szolgák a csecsemőkkel nem juthattak el a folyóhoz, az ikreket teknőbe tették s egy fügefa alatt hagyták a Palatinus-domb tövénél.
Szerencsére arra járt egy szoptatós nőstényfarkas (La Lupa), amely az éhesen síró csecsemőket ott mindjárt megszoptatta, aztán abba a barlangba cipelte, ahol az ő kölykei voltak. Itt nevelte mindkettőt egy darabig, mígnem rájuk talált egy Faustulus nevű gyerektelen pásztor. Az ikreket sebtében kiemelte az alomból és hazavitte, hogy feleségével, Acca Larentiával felnevelje azokat. Ennek során kapták a csecsemők aRomulus és Remus nevet. A családban erős ifjakká, a környék pásztorainak vezérévé fejlődtek és félelmetes szomszédai lettek Numitor szolgáinak, akikkel gyakran összetűzésbe kerültek. Egy ilyen alkalommal fogták el a pásztorok Remust és gazdájuk, vagyis Numitor elé vitték, ahol vallatás közben kitudódott az ikrek származása és a családi trónfosztás históriája. Ennek ismeretében az ifjak Amuliust megölték és nagyapjukat, Numitort helyezték vissza a királyi székbe. A továbbiakban már a király közelében nevelkedtek, s legtöbbet a Palatinus-dombon tartózkodtak, ott, ahol az anyafarkas talált rájuk. Mikor felnőttek elhatározták, hogy azon a helyen, ahol ifjúságuk legszebb éveit töltötték, valamilyen települést (várost) fognak alapítani. A leendő helység elnevezése miatt azonban komoly viszály támadt kettőjük között. Ekkor hirtelen dühében Romulus leszúrta testvérét és a felépülő várost saját magáról nevezte el Rómának, amelynek i.e. 753-716-ig királya volt. Ezt a mondát a római szenátus később törvénybe iktatta, a farkast szent állattá avatta, a róluk készült szoboregyüttest pedig Róma (az Örök Város) jelképévé tette. A római nép Romulust Qirinus néven nemzeti hősként tisztelte tovább. |